Eutanázia (végleges elaltatás) az állatorvos szemével

Szakmánk talán legnehezebb része, amikor odakerül egy kisállat sorsa, hogy dönteni kell: elvegyük az életét vagy hagyjuk tovább szenvedni. Én az átlag állattulajdonoshoz képest gyakran találkozom a végleges altatással (eutanázia), ezért úgy gondolom, megosztok pár dolgot róla, mert sokan nem is tudják, mire kell számítani.

Minden ilyen eset más és más, de mivel sokszor maga a hír sokkoló a tulajdonos számára, hogy menthetetlen az állata, ezért talán jobb, ha előre fel lehet készülni rá, mi is történik valójában egy ilyen helyzetben. Nyilván én csak azt tudom leírni, ahogyan nálam történik az eutanázia, de talán nagy vonalakban hasonló a kollégáknál is.

Mikor jön el a pillanat?

Ezzel a kérdéssel nagyon sokszor találkozom, hiszen borzasztó súly a gazdi vállán, hogy jól dönt-e, illetve hogy mikor dönt jól.

Én azt szoktam mondani, hogy addig ne altassunk el egy nagybeteg állatot, amíg kutyához/macskához…stb-hez méltó életet tud élni, illetve nincsenek fájdalmai. Mit jelent ez? A fájdalom, azt hiszem, egyértelmű, hogy nem kívánja senki a kedvencének. Sokszor azonban azzal találkozom, hogy a tulajdonos nincs tisztában azzal, hogy kutyája/cicája…stb. fájdalmat érez, mert az állatok sokszor nagyon rejtik ezt. Előfordul, hogy csak nem eszik, vagy agresszívebbé válik, semmi más jele nincs a laikus számára. Ha nem vagy benne biztos, inkább kérdezd meg állatorvosodat, hogy mit érezhet most kedvenced, illetve hogy vannak-e fájdalmai.

Még ha nincsenek is fájdalmak, akkor is vannak olyan állapotok, hogy azt mondom: meg kell hozni a döntést. Ha például egy állat lebénul, és nem tudja tartani a bélsarát/vizeletét, azt gondolom, méltatlan állapot. Vagy ha csak infúziókkal tartjuk életben, és remény sincs arra, hogy valaha magától tudjon enni, megint csak fontos átgondolni: Ugye nem csak a magad kedvéért tartod itt?

Az állatok a jelenben élnek. Ők nem terveznek, nem gondolkodnak abban, hogy “Szeretném még látni az unokámat”, vagy “Rendben, pár napig szenvedek, de utána meggyógyulhatok”. Épp ezért kell helyettük – és értük – meghozni ezt a nehéz döntést, ha csillapíthatatlan fájdalmai vannak vagy önmagához méltatlan életet tud csak élni már.

Ha úgy érzed, nem tudod eldönteni, kérj segítséget az állatorvostól! Kérdezd meg, ő mit tenne!

eutanázia1

Hogyan zajlik az eutanázia?

Ha megszületett a döntés, mi a protokollunk szerint aláíratunk a tulajdonossal vagy a megbízottjával egy nyilatkozatot, amelyen az szerepel, hogy az állat 14 napon belül nem harapott embert, és hogy a tulajdonos kéri a végleges elaltatását.

A 14 nap jogszabályi kötelezettség: ha ugyanis embert harapott, még 14 napig meg kell figyelni, hogy nem állapítható-e meg veszettség.

Ezután az állat kap egy olyan injekciót, mintha műtéthez altatnánk be, vagyis elalszik tőle, és nem érez fájdalmat. Ezt, ha lehet, vénába kapja, mert így gyorsabban hat. Vannak azonban esetek, amikor nem lehet vénába adni: például ha agresszív, megközelíthetetlen (Figyelem! Ezzel a 14 napos kötelező határidőt veszélyeztetnénk, hiszen megharaphat valakit!), vagy ha esetleg olyan állapotban van a betegség miatt, hogy a vérnyomása nagyon alacsony, vagy ki van száradva – ilyenkor nem mindig lehet megtalálni a vénát.

Ezekben az esetben izomba kapja az injekciót. Ez nem fájdalmasabb, csak lassabban hat.

Ha már narkózis állapotában van (Fontos! Mindig nyitott szemmel alszanak ilyenkor, ne várd, hogy becsukja a szemét, amikor elalszik!), akkor jön a második, végleges injekció, amelyik leállítja a légzését és a vérkeringését az agyi központban. Van, ahol ezt az injekciót magában adják, altatás nélkül. Ha biztosan vénába megy, lehet magában is adni, ilyenkor sem érez fájdalmat az állat.

Ha nagyon össze vannak esve a vénák – ahogy az előbb már írtam, van ilyen -, akkor ezt az injekciót szívbe kell adni. Ez a gazdi számára nem egy kellemes látvány, el kell dönteni, ott akarsz-e lenni, vagy kimész.

Én általában ezekre felkészítem a tulajdonost, és meg szoktam kérdezni, kimennek-e vagy maradnak. Gyakran látom, hogy nehezen döntenek ebben is, mert szeretne is a kedvence mellett maradni az utolsó percben, de azért magát is szeretné megkímélni egy esetleges rossz élménytől. Én azt szoktam ilyenkor mondani, hogy döntse el, de én azt javaslom, hogy inkább úgy maradjon meg az emlékezetében az állat, amíg még élt. Általában ilyenkor megkönnyebbülnek, és inkább kimennek. Ez természetesen már abban a fázisban van, amikor alszik az állat.

Remegés, izomrángás

Ritkán (kb. 30-ból egy esetben) előfordul, hogy már miután távozott az állat az élők sorából, rángatózni kezdenek az izmai. Ezek nem az élet jelei, és természetesen ő már semmit nem érez ebből, de nagyon megrázó élmény lehet a tulajdonos számára. Sajnos ezt nem lehet csillapítani, és előfordul, hogy még órákig eltart.

Mi lesz a testtel?

A tetemet el tudjuk szállíttatni. Ilyenkor több állattetemmel közösen elhamvasztják.

Ha fontos neked, hogy a földi maradványai a közeledben maradjanak, akkor lehet egyedileg is hamvasztatni. Ilyenkor egy kis urnában megkapod a hamvait.

Sokan eltemetik egykori kedvencüket. Saját kertben ez egészségügyileg igen kockázatos, és jogilag kifogásolható. Nem beszélve arról, hogy arra is gondolni kell, mi lesz, ha elköltözik a család pár év múlva.

Léteznek kisállattemetők is, itt is el lehet helyezni örök nyugalomra az eltávozott négylábút.

sírkő egy kisállattemetőben

Hogyan tovább?

Sokszor látom, hogy olyan állatot veszítenek el, aki családtag. Együtt nőtt fel a gyerekkel, vagy éppen átsegítette nehéz időszakokon a gazdáját. A gyászt mindenki másképp éli meg. Van, akinek az segít, ha új kedvencet szerez be, hogy lássa egy új, nyiladozó élet boldogságát. Más meg el sem tudja képzelni, hogy valaha állatot fog még tartani.

Akárhogy is érzel: ne furdaljon a lelkiismeret! Adj magadnak időt, hiszen nem könnyű elengedni a szerettedet!

Az pedig vigasztaljon, hogy megtetted érte, amit lehetett, és hogy biztosan jobb így neki, mert nem szenved tovább.

Dr. Demjén Zsófia
állatorvos, online állategészségőr

Kihagytam valamit? Kérdésed vagy hozzáfűznivalód lenne? Itt a cikk alatt vagy a Facebookon itt írd meg:

 

A privát FB profilomra ne írj, mert ha nem vagyunk ismerősök, az “Egyéb” mappában landol, és nem veszem észre. Ha a fenti bejegyzéshez szólsz hozzá, ott viszont kapok róla értesítést.

About Dr. Demjén Zsófia

Dr. Demjén Zsófia vagyok, állatorvos, állategészségőr.
This entry was posted in Betegségek, Hüllők, Kisemlősök, Kutya, Macska, Madarak, Nyúl and tagged , , , , , . Bookmark the permalink.

Comments are closed.