Hypoallergén táp – Trovet Insect (rovaros táp)

Ha azt mondom, rovaros táp – elsőre biztosan fintorogsz! De ha kicsit belegondolsz, valójában ez egy igencsak hiánypótló fejlesztés, több szempontból is.

A Trovet cég rovaros tápja értékes tápanyagokat tartalmaz, semmi szintetikus vagy génmódosított nincs benne, mégsem kell hozzá semmilyen gerinces állatot levágni. Abszolút hypoallergén, hiszen ezzel a fehérjével még egészen biztosan nem találkozott a kutyád!

Hypoallergén táp – Trovet Insect (rovaros táp) részletei…

Etetőtál, itatótál – de milyen?

Szeretnéd jól ellátni a kedvencedet, igaz? Sokféle táplálék közül választhatunk, és rengeteget is lehet olvasni erről, de arról, hogy miből is adjuk az eleséget, illetve a vizet, már kevesebb szó esik.

Pedig ez is egy fontos téma. Nézzük csoportonként, milyen szempontok vannak az etetőtál/itatóedény kiválasztásánál!

Etetőtál, itatótál – de milyen? részletei…

A nyúl etetése

Mostanában több olyan nyuszi érkezett hozzám a rendelésre, ahol az volt az alap probléma, hogy nem megfelelő volt a táplálék a számukra. A nyúl etetése nem túl bonyolult dolog, viszont szépen el lehet tolni azzal, hogy hajlamosak hozzászokni olyan összetételű táplálékhoz, ami hosszútávon komoly gondokat okozhat.

nyuszietetes2

A nyúl etetése részletei…

Húsvéti állatsereglet – kacsa a lakásba?

Ha Húsvét, akkor nyuszi – gondolja gyermek, felnőtt egyaránt, ha állatot kell társítani az ünnephez. Régebben szokás volt Húsvétra kisnyulat, kiskacsát, esetleg kiscsibét ajándékozni. (Régi szokásokról, illetve hogy hogy jön a tojás a nyúlhoz, itt olvashatsz.)

Gyerekkoromban menthetetlen állatmániás voltam (ez nem is nagyon múlt el…). Rendszeresen könyörögtem különféle kisállatokért, de anyukám hajthatatlan volt: lakásban nem tűrt meg állatot (aztán ez is változott idővel – jöttek a japán táncoló egerek, aztán papagáj, végül kutya is). Éppen ezért nem értem máig sem – és ő sem -, hogy is fordulhatott az elő, hogy egyik Húsvét előtt, amikor úgy 8-10 éves lehettem, egyszer csak ő maga hozott haza két apró, sárga, sippogó kiskacsát!

Tündériek voltak, pár naposak lehettek. A Nyugati pályaudvarnál árulta őket egy néni, és még az én végtelenül racionális és rendszerető anyukám sem tudott nekik ellenállni.

tündéri, sárga, pelyhes kiskacsa

Nagy volt persze a felbolydulás otthon: hova tegyük őket, mit adjunk nekik enni. Akkor persze még nyoma sem volt internetnek, így a családban kerestünk vidéki rokonokat, akik láttak már közelről ilyen lényeket, hogy egyáltalán mit kell velük csinálni. Rohantunk a gazdaboltba, beszereztük a megfelelő tápot, amit aztán nedvesítve kínáltunk nekik. Sőt, még meg is utaztattuk őket, mert Húsvétkor hivatalosak voltunk az unokatestvéremékhez. Arra már nem emlékszem, mit szóltak az új családtagokhoz – akiket egyébként sikerült elkeresztelnünk: az enyém lett Donald, az öcsémé Vég Béla -, de azt tudom, hogy a kutyájuk izgalommal vegyes undorral szaglászta őket a fűben. Az egyiknek oda is kapott a lábához, így ő átmenetileg lesántult, de pár nap múlva már nyoma sem látszott az afférnak.

A napok csodálatosan teltek. Donald és Vég Béla egy kiselejtezett gyerekkádban laktak a szobánkban, és amikor hazajöttünk az iskolából/oviból, irány a Városliget – vittük őket legeltetni. Nem emlékszem már, meddig tartott ez így – gyanítom, hogy 2 hétnél nem tovább -, de a kacsák irgalmatlanul elkezdtek nőni. Anyukám persze ezerszer megbánta gyenge pillanatát, és végül nagy nehezen megbeszélte velünk, hogy mese nincs, a hápisápiknak menniük kell. Saját érdekükben. (Kit érdekelt ez?!)

A szemben lakó néni lányáék kertes házban laktak, így hozzájuk szállítmányoztuk kedvenceinket. És természetesen kikötöttük, hogy Donald és Vég Béla kizárólag végelgyengülésben, természetes halállal fejezheti be életét.

A múlt ködéből már csak felsejlenek ezek a boldog napok, amikor kacsatulajdonos lehettem. Arra viszont határozottan emlékszem, hogy miért engedtem végül, hogy megfosszanak tőlük: mert azt még gyerekfejjel is beláttam, hogy nem jó helyük volt ott a lakásban a kacsáknak. Mindent összekakáltak, és a pár felszabadult órán kívül, amikor a városligeti réten legelészhettek, gyakorlatilag be voltak zárva.

Talán soraimat olvasva lesz olyan szülő, akiben ez felkiáltójelként fog megmaradni, amikor a piacon elmegy a kacsákat/csibéket/nyuszikat/egyéb édibédi állatkákat árulók mellett: felelősséggel tessék állatot vállalni!!

naposcsibe

Ha persze a feltételek adottak, az más. Csak arra kérek mindenkit, mielőtt állatot vesz, nézzen utána az igényeinek! Például kezdő nyúltartóknak írtam itt korábban egy pár tippet.

dr. Demjén Zsófia

állatorvos, állategészségőr

***

Kihagytam valamit? Kérdésed vagy hozzáfűznivalód lenne? Itt a cikk alatt vagy a Facebookon itt írd meg:

Eutanázia (végleges elaltatás) az állatorvos szemével

Szakmánk talán legnehezebb része, amikor odakerül egy kisállat sorsa, hogy dönteni kell: elvegyük az életét vagy hagyjuk tovább szenvedni. Én az átlag állattulajdonoshoz képest gyakran találkozom a végleges altatással (eutanázia), ezért úgy gondolom, megosztok pár dolgot róla, mert sokan nem is tudják, mire kell számítani.

Eutanázia (végleges elaltatás) az állatorvos szemével részletei…