Ha van kisállatod, előfordulhat, hogy szállítani kell valahová (állatorvoshoz, költözéskor vagy nyaraláskor például). Itt most arról lesz szó, hogyan érdemes autóban utaztatni őket, hogy az mind a gazdira, mind a kedvencre nézve a lehető legbiztonságosabb legyen.
Sétánál a hámhoz felülről lehet kapcsolni, mint egy pórázt. A kocsiban pedig alulra kell kapcsolni a hámhoz, majd a másik végén lévő csattot a biztonsági öv csattjába. Magyarországon jelenleg csak a hátsó ülésen szabad hámmal szállítani kutyát! Fontos, hogy a hámhoz kell kapcsolni, nem a nyakörvhöz, mert megfulladna a kutya hirtelen fékezésnél, ütközésnél. „A természet ismeri a fizikát és alkalmazza is” – szoktuk mondani. Ez a közúton azt jelenti, hogy ütközéskor az autóban elszabaduló – nem rögzített – személyek és tárgyak tömege az ütközési sebességgel arányosan megnő. Ezt a tételt és gyakorlatot kutyákra alkalmazva, meglepő, hogy egy rögzítetlen közepes termetű 15 kg-os kutya mekkora tömegűvé válva repül előre a gazdái hátára, fejére! A kutya rögzítésének célja tehát nem csak a „rakomány” megóvása, hanem az emberek épségének védelme is. Ha a kutya helye kombi vagy egyterű autók csomagtartójában van, akkor célszerű kutyaráccsal elválasztani a kutyát az utasoktól. Több autógyár kínálja a rendelhető gyári kiegészítőt, a tető alól lehajtható kutyarácsot. Ilyenkor hirtelen fékezéskor, ütközéskor a kutya biztos nem csapódik az emberek közé, de a kutyának nem biztonságos. Ennél megnyugtatóbb megoldás a szállítódoboz, konténer. Franciaországban, amikor a kutyákat busszal hozzák-viszik a napközibe, a saját helyükön a saját biztonsági övükkel vannak lekötve. A kutyák világában ez lenne az igazi!. A kutya a platón, széltől védve a kabinhátfal mögött, biztonságos ketrecben, csípőkímélő lelépőrámpával. Persze ehhez a legtöbbünknek autót is kéne cserélni. De Japánban sem rossz a kutyautasnak! Jobb mint a 30-as évek Amerikájában! A kutyák biztonságos autós közlekedéséhez való felszerelésekért kattints ide!Kutyákkal kapcsolatban lehet a legtöbbet írni ebben a témakörben, hiszen náluk több lehetőség is van a biztonságos szállításra.
Mielőtt azonban a konkrét biztonsági tanácsokról beszélünk, hadd térjek ki egy picit a dolog „lelki” oldalára. (Ha gyakorlott „autós” kutyád van, ugord át ezt a bekezdést!)
Ha gyakran tervezed ebed autós szállítását, fontos, hogy ne legyen neki rossz élmény! Legjobb, ha még kölyökkorban hozzászoktatod, hogy autóban ülni nem rossz, sőt, nagyszerű dolog!
1. Kezdd először egy álló járművel!
2. Üljetek be, hadd ismerkedjen!
3. Ha pedig körbeszaglászott, megnyugodott, és leült/lefeküdt, jöhet a jutalom: falatka, klikk, simogatás – bármi, ami jól esik neki.
4. Később, amikor már ezt párszor eljátszottad, és láthatólag remekül érzi magát az autóban, a következő lépés – még mindig álló autónál – a rögzítés. Az alább olvasható biztonsági részben majd meglátod, mennyire fontos, hogy valamilyen módon rögzítve legyen az eb is. Válaszd ki tehát a neked legszimpatikusabb rögzítési módot (szállítóbox, ketrec, biztonsági öv), és utána már ezzel gyakoroljatok! Ha nyugodt marad, jutalom.
Ha nehezen megy neki, hogy lenyugodjon, adj neki szorongásoldó tablettát vagy cseppet! Ez segíteni fog abban is, hogy megszeresse az autózást. De a fent leírtak ettől még fontosak és betartandók, egy tablettától nem oldódik meg a probléma.
5. Ha ezek már flottul mennek, jöhet a mozgó jármű. Először csak lassan, rövid ideig, aztán fokozatosan lehet növelni mind a távot, mind a sebességet. A technika ugyanaz. Ha jól viselkedik, jutalom. Ha ideges, fel-alá próbál rohangászni, bármennyire is furán hangzik, ne akard nyugtatni, mert ha simogatod, babusgatod, azt erősíted benne, hogy jó az, amit csinál. Csak akkor jutalmazd (akár simogatással, akár falattal, de ha gyakorlottabb vagy, akár klikkerrel), ha nyugodt, és rendesen viselkedik!
6. Ha nem nyugtalan, csak hány a mozgó autóban, ezt hányáscsillapítóval meg lehet előzni (de valószínűleg ki is növi egy idő után, ha rendszeresen autóztok).
És most következzen a biztonsági része a dolognak!
A következő, kiemelt részt Klobusitzky György mestertanár és Dr. Major Róbert főiskolai docens, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Rendészettudományi Kar Közbiztonsági Tanszékének munkatársai állították össze:Mi van a KRESZ-ben a kutya-szállításról?
Közvetlenül semmi, de a KRESZ-ben a rakományrögzítés szabályainál találunk vonatkoztatható előírást, mert a kutya, a kocsiban tulajdonképpen nem utas, hanem rakomány. A rakományt (kutyát) a járművön – annak belsejében, illetőleg rakfelületén – úgy kell elhelyezni, hogy a közlekedés biztonságát, valamint a személy- és vagyonbiztonságot ne veszélyeztesse. Gondoskodni kell különösen arról, hogy a rakomány (a kutya):
a) a jármű vezetőjét a szabad kilátásban és a vezetésben, a forgalom többi résztvevőjét pedig a jármű fényjelző berendezéseinek észlelésében ne akadályozza;
b) a jármű ajtajainak, illetőleg a rakfelület oldalfalainak lezárását ne gátolja;
c) egyenletesen és úgy legyen elhelyezve, hogy a jármű stabilitását számottevően ne rontsa;
d) le ne essék, ki ne ömöljék, továbbá olyan módon legyen lefedve (letakarva), hogy le ne szóródjék;
e) az elkerülhetetlennél nagyobb zajt, szennyeződést ne okozzon;
f) magassága – a jármű magasságával együtt – a négy métert ne haladja meg;
g) a járművön – a (3) és (7) bekezdésben foglalt eseteket kivéve -, illetőleg annak rakfelületén ne nyúljék túl.A fentieknek való megfelelésre egyszerű megoldás kombi és egyterű autókban, ha a kutya pórázának végét a hátsó ajtó alá csukjuk bezáráskor, a kutya máris rögzítve van, nem tud előrejönni és zavarni a vezetőt, és nem tud előrerepülni erős fékezésnél, esetleg ütközéskor.Jobb megoldás az üzletekben – különböző színekben és méretben – kapható kutya biztonsági öv.
Kistestű kutyák esetében a legcélszerűbb egy hordtáska vagy műanyag kisállat-szállító doboz használata, a „becsomagolt kutyát” tehetjük a padlóra, vagy rögzíthetjük az övvel valamelyik ülésben.
Madarakat nem célszerű a kalitkájukban szállítani, legalábbis nem abban, amelyikben otthon laknak. A szállító lehet egy doboz, szállítóbox vagy kisméretű kalitka is. Az a lényeg, hogy a madár ki tudjon benne nyújtózni, túl nagy azonban semmiképp sem legyen, hogy ne essen benne nagyokat, és ne törje össze magát benne. A méretet úgy kell elképzelni, hogy egy nimfapapagáj nagyságú madárnak kb. egy átlag cipősdoboz nagyság kell. Nagyon fontos a szellőzés: ha dobozban szállítasz, azon legyenek lyukak, és az ablakokon is jó, ha be tud áramlani a friss levegő. Deák János gyémántkoszorús mestertenyésztő madártenyésztő (www.deakmadar.hu) gyakorlati tapasztalatát tolmácsolom: a kalaptartón nem szabad élő állatot utaztatni, mert nagy a hőguta veszélye, de az ülésen is nagyon kell vigyázni, mert sajnos előfordult már, hogy ráült egy gyerek a cipősdobozra, hogy jobban kilásson… Fontos, hogy amennyire lehet, le legyenek sötétítve– erre egy laza szövésű rongy (pl. textilpelenka) is alkalmas, amivel le lehet takarni a szállító alkalmatosságot – de nagyon kell figyelni a szellőzésre ilyenkor is!! Vizet, eleséget nem muszáj betenni, mert csak összepancsolják magukat. Lédús gyümölcsök, zöldségek kiválóan működnek szomjoltásra is, ezekkel egyszerűbb ezt megoldani. Persze ha hosszabb az út, azért 6-8 óránként meg kell kínálni őket vízzel és megfelelő eleséggel is. Egy dobozban vagy kalitkában maximum 2 madár utazzon – természetesen csak, ha amúgy is együtt vannak tartva, és össze vannak szokva. Még ezen belül is inkább csak az együtt nevelkedett, fiatal példányokat célszerű összezárva szállítani. De legjobb külön utaztatni őket, hogy minél kisebb legyen a sérülés veszélye.
